Milyen bűntől óv Ézs 56:11 verse?

A bűnös számára olyan egyszerű és magától értetődő a kapzsiság, mint a lélegzés. Pedig nehéz bármit találni az emberben, ami ennél kevésbé tükrözné Krisztus jellemét. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9).

Csak az Úr tudja, mennyi kárt okozott már a kapzsiság az emberi történelem során! Kirobbantott háborúkat, bűncselekmények elkövetésére indított embereket, amelyekkel feldúlták saját és családjuk életét. A kapzsiság olyan, mint a vírus, ami beleveszi magát a gazdaszervezetbe és felemészt minden erényt, míg semmi sem marad, csak egyre több és több kapzsiság. Betegség, ami mindent akar, szenvedélyt, hatalmat, vagyont: meglátom, akarom, megszerzem!

Mit tanulhatunk Mt 26:14-16 szomorú történetéből a kapzsiság hatalmáról?

Figyeljük meg Júdás szavait: „Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt” (Mt 26:15, ÚRK)? Iskolapéldája ez annak, amikor valaki engedi, hogy a kapzsiság minden mást uraljon az életében. Júdás olyan kiváltságos helyzetben volt, mint a világtörténelemben kevesen: a testté lett Jézus szűk tanítványi körében élhetett, látta a csodáit, hallotta, amint az élet szavait szólja. Mégis, figyeljük meg, mivé tette a kapzsiság!

„Milyen szelíden bánt későbbi árulójával a Megváltó! Tanításában Jézus hangsúlyozta a jótékonyság elvét, ami a kapzsiság igazi gyökerébe vág. Lefestette Júdás előtt a telhetetlenség förtelmességét, s a tanítvány nemegyszer rádöbbent, hogy az ő jellemét rajzolta meg, az ő bűnére mutatott rá, mégsem vallotta meg és hagyta el hamisságát” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 241. o.).

Ki az közülünk, akinek a jellemében időnként nem tűnik fel a kapzsiság? Ha nem vigyázunk, bármelyikünket legyőzhet. Hogyan tarthatjuk ellenőrzés alatt ezt a természetünkből fakadó hajlamot?