Milyen fontos keresztény igazságot fejeznek ki Róm 15:1-3 versei?

Milyen oldalról közelítik meg e versek annak a lényegét, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni?

Még melyik versek közvetítik ugyanezt a gondolatot? Hogyan élhetünk ennek az elvnek a fényében?

Milyen áldásokat sorolt fel Pál a levele végén (Róm 15:5-6, 13, 33)?

A békességes tűrésnek Istene segíti gyermekeit a kitartásban. A béketűrésnek, türelemnek fordított hüpomoné kifejezés jelentése „kitartás,” „állhatatosság”. A „vigasztalás” érthető úgy is, hogy „bátorítás”. A bátorítás Istene bátorít, a remény Istene reményt nyújt az emberiségnek. Hasonlóképpen a békesség Istene békét ad, benne az ember békére lelhet.

A személyes üdvözletek után hogyan fejezi be levelét az apostol (Róm 16:25-27)?

Pál Isten dicsőítésével zárja levelét. Isten az, akiben bízhatnak a római hívők éppúgy, mint minden más keresztény. Ő erősíti megváltott, hit által megigazult gyermekeit, akik a Szentlélek vezetése alatt állnak.

Tudjuk, hogy az Úr ihlette az apostolt ennek a levélnek a megírására, egy konkrét időben kialakult, konkrét helyzetre reagálva. Viszont nem ismerjük annak minden részletét, amit kinyilatkoztatott neki a jövőről.

Igen, Pál értesült a „szakadásról” (2Thessz 2:3), bár a szövegből nem derül ki, hogy mennyit is tudott róla. Röviden, azt nem tudhatjuk, volt-e némi fogalma az apostolnak arról, hogy neki és az írásainak milyen szerepe lesz a végidei eseményekben. Egyrészt ez nem is olyan érdekes. A lényeg, hogy ezekből a szakaszokból született meg a protestantizmus, és mindazok, akik hűségesek akarnak maradni Jézushoz, ezekben találták meg és fogják is megtalálni a Szentírásban a hitük és elköteleződésük alapját, miközben pedig „csodálván, az egész föld követé a fenevadat” (Jel 13:3).