Mire mutat rá Pál Róm 6:16 versében? Érvei miért jellemzően „feketék-fehérek”? Miért csak vagy az egyiket, vagy a másikat lehet választani, és miért nem ad lehetőséget a középútra? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből az éles ellentétből?
Pál ismét visszatér ahhoz a ponthoz, hogy a hitből fakadó új élet nem ad szabadságot a bűnre. Ez az élet lehetővé teszi a bűn feletti győzelmet, ami valójában az egyetlen módja a megígért győzelem elnyerésének.
Miután Pál az alattvalói felett zsarnokoskodó királyként mutatta be a bűnt, visszatér a szolgáitól engedelmességet követelő úr képéhez. Rámutat, hogy az ember megválaszthatja urát. Szolgálhat a bűnnek, ami a halálra visz, illetve az igazságnak, ami viszont örök életet eredményez. Az apostol nem hagy középutat, lehetőséget a megalkuvásra. Vagy az egyiket választjuk, vagy a másikat, a végeredmény pedig vagy örök élet, vagy örök halál lesz.
Hogyan taglalja Róm 6:17 versében Pál, amit az előző versben mondott?
Figyeljük meg, érdekes módon az engedelmesség a helyes „tanításhoz” (ÚRK) kapcsolódik. A római keresztényeket megtanították a keresztény hit elveire, amelyeknek azután engedelmeskedtek. Tehát Pál úgy látja, hogy a szívből betartott helyes tantétel, helyes tanítás segített a római hívőknek az „igazságnak szolgáivá” lenni (18. vers). Időnként hallani olyan véleményt, hogy a tanítás nem számít, ha szeretet él bennünk. Ez igen erős leegyszerűsítése annak, ami távolról sem egyszerű. Egy korábbi tanulmányban is megállapítottuk, hogy Pált aggasztotta a galáciai gyülekezetben teret nyert hamis tanítás. Óvatosan bánjunk tehát az olyan kijelentésekkel, amelyek a helyes tanítás fontosságát csökkentik!
A bűn szolgái vagy az igazság szolgái: igen éles az ellentét. Ha a keresztségünk után vétkezünk, vajon ez azt jelenti, hogy nem nyertünk igazán üdvösséget? Hogyan világít rá 1Jn 1:8–2:1 igeszakasza arra, hogy mit jelent Krisztus követőjének, ugyanakkor esendőnek lenni?
Letöltés |