Hogyan értsük Róm 6:14 versét? Azt jelentené, hogy a Tízparancsolat már nem kötelező ránk nézve? Ha nem ezt jelenti, akkor mit?

Róm 6:14 a levél egyik kulcsfontosságú kijelentése. Gyakran idézik, leginkább akkor, amikor az adventistáknak mondják, hogy érvényét vesztette a  hetedik nap, a szombat.

A vers nyilván nem ezt jelenti. Korábban is felmerült már a kérdés: hogyan lehetne hatályon kívül helyezni a törvényt, ha a bűn továbbra is valóság? Hiszen éppen az erkölcsi törvény határozza meg, mi számít bűnnek. Ha a Római levélben elolvasnánk a fenti vers előzményeit, sőt, ha csak azt néznénk, ami a 6. fejezetben előtte szerepel, nehéz elképzelni, hogy Pál a bűn valóságát ecsetelő érvelése kellős közepén egyszer csak azt állítaná: „Mellesleg már nem érvényes az erkölcsi törvény, a bűnt meghatározó Tízparancsolat.” Ez teljesen értelmetlen lenne.

Pál azt magyarázza a rómaiaknak, hogy a „törvény alatt” – vagyis az akkori zsidó gyakorlat és annak emberi szabályai és rendeletei alatt – élő embert a bűn uralja. Aki viszont a kegyelem alatt él, győz a bűn felett, mivel a törvény a szívében van és engedi, hogy Isten Lelke vezesse lépéseit. Elfogadni Jézus Krisztust Messiásnak, megigazulni benne, halálába megkeresztelkedni, megölni az óembert és új életre kelni – ezek a lépések vezetnek a bűn trónfosztásához az életünkben. Ne feledjük, a fenti ige ilyen szövegösszefüggésben értendő, és a bűn feletti győzelem ígérete bontakozik ki benne!

Nem szabad túlságosan leszűkíteni a „törvény alatt” kifejezés jelentését. Amikor valaki állítólag „kegyelem alatt” él, de megszegi Isten törvényét, nem kegyelmet, hanem kárhozatot talál. „Kegyelem alatt” lenni azt jelenti, hogy a Jézusban kinyilatkoztatott isteni kegyelem eltörli a kárhoztatást, amivel a törvény elkerülhetetlenül sújtja a bűnöst. Így tehát, felszabadulva a törvény kárhoztatása alól, már „új életben” élünk. Ez abban mutatkozik meg, hogy mivel meghaltunk az énnek, már nem vagyunk a bűn szolgái.

Hogyan tapasztaltuk a Krisztusban való új élet valóságát? Milyen kézzelfogható bizonyítékok jelzik, hogy mit vitt végbe bennünk Krisztus? Melyek azok a dolgok, amelyeket nem akarunk elengedni? Miért kell mégis feladni azokat?