Róm 5:20 versében Pál igen erőteljes kijelentést tesz: „ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.” Mondanivalójának a lényege, hogy függetlenül a bűn nagyságától és borzalmas következményeitől, Isten kegyelme képes megbirkózni vele. Mennyi reményt meríthetünk ebből mindnyájan, különösen, ha az a gondolat kísért, hogy bűnünk túl nagy, megbocsáthatatlan! Róm 5:21 versében Pál rámutat, hogy bár a bűn halált hozott, Isten kegyelme Jézus által legyőzte a halált és képes örök életet adni.

Milyen logikai érveléssel száll vitába Pál Róm 6:1 versében? Mi a válasza az állításra (Róm 6:2-11)?

A 6. fejezetben Pál figyelemreméltó érveléssel indokolja, miért ne vétkezzen a megigazult ember. Először is, mondja, ne vétkezzünk, mert meghaltunk a bűnnek, majd megmagyarázza, hogy ez mit jelent.

A temetést szimbolizálja az alámerülés a keresztvízben. Minek a temetését? A bűnös „ó ember” temetését, vagyis a bűnt elkövető, bűn uralta testét. Tehát a „bűn teste” meghal, hogy tovább ne szolgáljunk a bűnnek. A Római levél 6. fejezete megszemélyesíti a bűnt, szolgái felett uralkodó zsarnokként jeleníti meg. Miután meghal a „bűn teste”, ami a bűnt szolgálta, a bűn uralma is megszűnik felette. Aki felkel a hullámsírból, új emberként lép ki, többé nem szolgája a bűnnek. Már új életben jár. Krisztus egyszer meghalt, mindenkiért, most pedig örökké él. Tehát a megkeresztelkedett hívő is egyszer s mindenkor­ra meghalt a bűnnek, és többé már nem kell a bűn uralma alatt lennie. Természetesen minden megkeresztelt hívő tudja, hogy a bűn nem tűnik el csak úgy, automatikusan az életünkből, amint kijövünk a vízből. Nem uralkodik rajtunk a bűn, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene megküzdenünk vele!

„Ebből világosan látjuk, mit jelentenek az apostol szavai. Minden ilyen kijelentés: 1) ťmeghaltunk a bűnnekŤ és ťéltek az IstennekŤ stb. azt jelöli, hogy nem engedünk bűnös szenvedélyeinknek és a bűnnek, még ha a bűn továbbra is bennünk van. Vagyis a bűn életünk végéig bennünk marad, amint Gal 5:17 versében is olvassuk: ťMert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.Ť Ezért minden apostol és szent megvallja, hogy bennünk marad a bűn, mint ahogyan a bűnös szenvedélyek is, amíg hamuvá nem lesz a test. Azután új (dicsőséges) test támad fel, mentes a bűntől és szenvedélyeitől” (Martin Luther: Commentary on Romans. 100. o.).