SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 6; 1János 1:8–2:1

„Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm 6:14).

Ha a cselekedetek nem üdvözítenek, akkor mégis miért bajlódnánk velük? Miért ne maradnánk meg tovább a bűnben?

A 6. fejezet Pál válasza erre a fontos kérdésre. Itt azt tárgyalja az apostol, amit általában a „megszentelődésen” értünk. A kifejezés azt a folyamatot jelöli, amely során felülkerekedünk a bűnön és mind jobban tükrözzük Krisztus jellemét. A megszentelődés szó csak kétszer fordul elő ebben a levélben, a 6. fejezet 19. és 22. versében. A görög hagaiszmosz azt jelenti, hogy megszentelés, megszentelődés.

Azt jelentené ez, hogy Pál nem mond semmit arról, amit rendszerint megszentelődésnek nevezünk? Szó sincs róla!

A Bibliában a „megszentel” kifejezés azt jelenti, hogy valamit, valakit „odaszán”, többnyire Istennek. Tehát a megszentelődésről gyakran úgy olvashatunk, mint ami már a múltban befejeződött, pl. „minden megszenteltek” (ApCsel 20:32). E meghatározás szerint azok a „megszenteltek”, akik Istennek szánták, vagyis szentelték magukat.

A „megszentelés” szó ilyen alkalmazása a Bibliában semmiféleképp sem tagadja a megszentelődés tanítását, sem azt, hogy ez a munka az egész életen át tart. A Szentírás erőteljesen képviseli ezt a tanítást, de általában más kifejezésekkel írja le.

Ezen a héten a hit általi megváltás egy másik oldalát vesszük szemügyre, amit könnyű félreérteni: a bűn feletti győzelem ígérete a Jézus által megváltottak életében.