SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Korinthus 9:19-23; 11:1;

2Korinthus 4:7-12; Galata 4:12-20; Filippi 3:17

„Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti” (Gal 4:12).

Amint az eddigiekben is láttuk, Pál nem bánt csínján a szavakkal a galáciaiakhoz szólva. Erős kifejezései azonban egyszerűen tükrözték ihletett, szenvedélyes érzelmeit az általa alapított gyülekezet jóléte iránt. A Galáciai levél az alapvető, éppen tárgyalt teológiai kérdés mellett még azt is jól bemutatja, hogy milyen fontos a helytálló tantétel. Ha nem lenne olyan lényeges, miben hiszünk, ha nem számítana annyira a helyes tantétel, akkor vajon mi magyarázza Pál hevességét, vajon miért zárkózott el levelében annyira a kompromisszumtól? Az igazság természetesen az, hogy nagyon is számít, miben hiszünk, különösen az evangélium egész kérdéskörét illetően.

Gal 4:12-20 szakaszában Pál folytatja gondolatmenetét, noha egy kissé más megközelítésből. Az eddigiekben számos részletes és alaposan kidolgozott teológiai érveléssel igyekezett a galáciaiakat meggyőzni tévedésükről, most azonban személyesebb, pásztori hangvétellel kérleli őket. A hamis tanítók nem törődtek őszintén a galáciaiakkal, Pál szavaiból azonban őszinte törődés, aggodalom, reménység érezhető, valamint a jó pásztor szeretete a tévútra tért nyája iránt. Nem csupán a teológiai kérdést kívánta helyreigazítani, hanem szolgálni is akart azoknak, akiket annyira szeretett.