A TÖRVÉNY CSELEKEDETEI

Gal 2:16 versében Pál háromszor is elmondja, hogy „a törvény cselekedeteiből” senki nem igazul meg. Mit ért „a törvény cselekedetei” kifejezés alatt? Mennyiben segítenek a következő szövegek megérteni, mire is gondolt pontosan (Róm 3:20, 28; Gal 2:16-17; 3:2, 5, 10)?

Még mielőtt megérthetnénk „a törvény cselekedetei” kifejezést, világosan kell látnunk, mit értett Pál a törvény alatt. A törvény szó (görögül nomos) százhuszonegy alkalommal fordul elő az apostol leveleiben. Számos különböző dologra utalhat, lehet pl. Istennek a népére vonatkozó akarata, Mózes öt könyve, az egész Ótestamentum vagy csupán egy általános elv. Pál viszont leginkább Isten parancsolatainak teljes gyűjteményére érti, amit Mózes által adott népének. „A törvény cselekedetei” kifejezésbe ennélfogva valószínűleg beletartozik Isten Mózes által adott parancsolatainak minden követelménye, legyen az erkölcsi vagy ceremoniális. Pál itt utal rá: bármennyire is igyekszik az ember Isten törvényét követni, betartani, engedelmessége soha nem lehet elég ahhoz, hogy ennek alapján az Úr igaznak nyilvánítsa, Isten szemében igaznak tekintse. Ennek az a magyarázata, hogy a törvény abszolút hűséget kíván a gondolatok és a tettek területén is, nemcsak időnként, hanem mindig, és nem pusztán néhány parancsolat vonatkozásában, hanem mindegyikében. „A törvény cselekedetei” kifejezés nem fordul elő az Ószövetségben, sőt Pál írásain kívül másutt az Újszövetségben sem, de meglepően rávilágít a jelentésére az 1947-ben felfedezett Holt-tengeri tekercsek lelete. Ezt az írásgyűjteményt a zsidóknak egy Jézus korabeli szektája, az esszénusok másolták. Az egyik tekercsen pontosan ez a kifejezés áll héberül. A címe így fordítható: „A törvény fontos cselekedetei.” Az irat azzal kapcsolatban tárgyal számos kérdést, hogy a bibliai törvény értelmében hogyan lehet megőrizni a tisztátalanná válástól azt, ami szent. Számos dolgot megemlít, ami a zsidókat elkülönítette a pogányoktól. Az író végül leszögezi, hogy aki e „törvény cselekedeteit” követi, azt Isten „igaznak tekinti”. Páltól eltérően nem ajánlja olvasóinak a hit általi megigazulást, csak azt, hogy Isten a viselkedése alapján nyilvánítja igaznak az embert.

Önmagunkra nézve mit mondhatunk, mennyire tudjuk betartani Isten törvényét? Valóban úgy éreznénk: olyan jól betartjuk, hogy ennek alapján Isten biztosan igaznak nyilváníthat (lásd Róm 3:10-20)? Ha nem, akkor miért nem? A válaszunk hogyan segít megérteni Pál szavainak a lényegét?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2017. 3. negyedév

A Galáciai levél

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: