„…légy buzgóságos
azért, és térj meg.”
(Jel 3:19)
Némán ordítok feléd
kereszten csüngő
halott Jézus
támadj fel!
Alvó buzgóságunknak
Te, még mindig
élettelen maradtál
holt lelkünket
támaszd fel!
Üres tetteinkkel
járulunk eléd
fedett tétlenségünkről
szépen elmélázva
hosszan diskurálunk
s nem látjuk, hogy
már rég nem feszít a kereszt.
Vakíts bennünket
vakíts, hogy végre lássunk
ne csak az ősatyák Istene légy
és ne csak az első keresztényeké
légy a miénk
a mi Istenünk
az enyém
e porszem életnek
élő Krisztusa.