Új Glóbuszunk sírna Utánad.
Idegünk feszült – régi gond –
Földünkre égi üzenetnek
nem hull ma más: tavalyi lomb.
Te egykor útra tártad szárnyad,
s nem bántad: Ég helyett a Föld –
Nem szóltál: „Fertőzés, viszály vár,
züllött bolygó – csal itt a zöld.
Kérlek, Atyám, ne kelljen mennem,
kik élnek, mind ámokfutók,
lábamra gaz, meg sár tapadhat,
s meg kell haljak előbb-utóbb.”
Jöttél, – hisz tudtad: itt az órád,
bár jönni fog még óra más,
kis Betlehemből Golgothára:
csak percnyi, röpke állomás:
két pózna csak – de egy fatörzs volt –
– egy fából: jászol és kereszt –
s egy kéz ácsolja mind e kettőt
(tőlünk csak ennyi telhetett):
s lett két traverz, mit egybekötni:
Te vagy e szent távvezeték
és áramíved ma: a gyertyánk,
Jézus: egyetlen Menedék!