Olvassuk el a következő szakaszokat, és írjuk le, hogy mit mondanak el az üdvösségről!

1Pt 1:2

1Pt 1:8-9

1Pt 1:18-19

1Pt 2:22-25

1Pt 3:18

Amikor Péter megemlíti az üdvösséget, általában Jézusról olyan összefüggésben beszél, mint aki a bűnösök Helyettese. Például 1Pt 2:22-24 verseiben Jézus szenvedéseiről írva a nyelvezete Ézs 53:5-6, 9 verseit tükrözi. A helyettes áldozat gondolatát mutatja be: „[Jézus] a mi bűneinket maga vitte fel testében” a keresztre, és az Ő „sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24).

A héber Bibliában leírt számos áldozat alkalmával a bűnös elvitte a templomba az áldozatot és rátette a kezét. Ezzel a bűnt jelképesen áthelyezte a bűnösről az állatra, amely a bűnös helyett halt meg (3Móz 4:29-30, 33-34; 14:10-13). A bűn tisztátalansága az oltáron felgyülemlett, amit az engesztelés napján tisztítottak meg és távolítottak el (3Móz 16:16-19).

Az áldozat vére fontos szerepet játszott a bűnért végzett engesztelés során. A keresztényt Jézus drága vére váltja meg (1Pt 1:18-19). Pál is kifejtette a helyettesítő áldozat gondolatát: Jézus, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk (2Kor 5:21). 1Pt 3:18 szintén kijelenti, hogy Krisztus a bűneinkért szenvedett, az igaz (Jézus) a nem igazakért (mi).

Pálhoz hasonlóan (Róm 3:21-22) Péter is hangsúlyozza, hogy szükségünk van a hitre: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok… mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét” (1Pt 1:8-9, RÚF). Az üdvösséget nem érdemelhetjük ki istenfélő magaviselettel, hanem úgy nyerjük el, ha hiszünk abban, amit Jézus értünk tett és személyes Megváltónkként fogadjuk el Őt. A bizonyosságunk benne van, nem önmagunkban. Milyen valódi biztosítékunk lehetne, ha magunkra volnánk utalva?

Miért a Helyettesünk, Jézus az üdvösségünk reménysége? Hogyan találunk nyugalmat ebben a felmérhetetlen igazságban?