Péter egy olyan témával fejezi be a levelét, ami már az elejétől fogva megmutatkozott: éljünk szent életet és vigyázzunk, nehogy félrevezessen „az istentelenek” tévelygése (2Pt 3:17)!

Olvassuk el 2Pt 3:14-18 versei! Kihez intézi Péter ezt a felhívást? Mitől óv bennünket?

Milyen érdekes, hogy apostoli levele végén Péter „a mi szeretett atyánkfia Pál” írásaira utal (2Pt 3:15). Pál is írt arról, hogy Jézus második adventjére várva békében kell élnünk és használjuk ki az időt a szent élet kialakítására (lásd Róm 2:4; 12:18; Fil 2:12).

Figyeljük meg azt is, ami kitűnik Péter utalásából, hogy Pál írásait már a kereszténység történelmének korai szakaszában is nagyra becsülték. Azt nem tudjuk megállapítani, hogy írásainak teljes, az Újszövetségben megtalálható gyűjteményére utal-e Péter vagy annak csupán egy részére. Mindenesetre a megjegyzései mutatják, hogy Pál leveleit nagy tisztelet övezte.

Végül Péter megjegyzi, hogy Pál írásait félre lehet magyarázni, ahogy a Szentírás többi részét is. Szó szerint a görög grapha szó „írásokat” jelent, de ebben az összefüggésben egyértelműen „szent írásokat” jelent, mint Mózes és a próféták könyvei. Igen korai bizonyíték ez arra, hogy Pál írásainak már a héber Bibliáéhoz hasonló tekintélye volt.

Nem nehéz elképzelni azzal kapcsolatban, amit korábban olvastunk a hamis tanítókról, akik szabadságot ígértek, hogy bűnös magatartásukat mentegetve hivatkoztak Pálnak a szabadságról és kegyelemről szóló írásaira. Pál erősen kiemelte az egyedül hit általi megigazulás gondolatát (Róm 3:21-22), de az írásaiban sehol nem ad engedélyt a bűnre (lásd Róm 6:1-14). Neki is fel kellett lépnie e tévedés ellen, azzal kapcsolatban, hogy mit prédikált és tanított a hit általi megigazulásról. Péter figyelmeztetett, hogy akik mégis elferdítik Pál írásait, „a maguk vesztére” teszik azt (2Pt 3:16, RÚF).

Milyen döntéseket hozhatunk meg éppen most, hogy olyan életet élhessünk, amire Isten elhívott Krisztus Jézusban?