Az egyik téma, ami átível az egész Biblia felett – talán az átívelő téma – Isten munkája a bűnössé lett emberiség megmentéséért. Mózes első könyvében Ádám és Éva bukásától A jelenések könyvében Babilon elestéig a Szentírás vagy így, vagy úgy, de bemutatja Isten művét, amellyel meg akarja menteni azt, „ami elveszett” (Lk 19:10), és ez a téma megjelenik Péter leveleiben is.

Olvassuk el Kol 1:13-14 és 1Pt 1:18-19 verseit! Mit jelent az, hogy Isten megváltott minket, és mi köze van a vérnek a megváltáshoz?

1Pt 1:18-19 így érzékelteti Jézus halálának a jelentőségét: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” Két fontos kép van ezekben a szavakban: megváltás és állatáldozat.

A Biblia többféleképpen érti a megváltást. Például a szamár első vemhét (amit nem lehetett feláldozni) és az elsőszülött fiút (2Móz 34:19-20) a helyettesítő bárány áldozatával váltották meg. Pénzzel vissza lehetett vásárolni (kiváltani) azokat a tárgyakat, amelyeket a szegénység miatt kellett eladni (3Móz 25:25-26). Ami pedig még fontosabb, hogy a szolgákat is meg lehetett váltani (3Móz 25:47-49). Péter első levele arról tájékoztatja az olvasókat, hogy az atyáiktól „örökölt hiábavaló” életükből (1Pt 1:18) „drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, Krisztusén” (1Pt 1:19) lettek megváltva. Természetesen a bárány képe az állatáldozatok gondolatát idézi fel.

Krisztus halálát Péter a héber Biblia áldozati állatáéhoz hasonlítja. A bűnös ember hibátlan bárányt vitt a szentélyhez. Rátette kezét az állatra (3Móz 4:32-33), amit levágtak, majd vérének egy részét az oltárra kenték, a többit pedig az aljához öntötték (3Móz 4:34). Az áldozati állat halála „engesztelést” szerzett annak, aki az áldozatot bemutatta (3Móz 4:35). Péter kifejtette, hogy Jézus helyettünk halt meg, az Ő halála váltott meg korábbi életünktől és attól a kárhozattól, amiben máskülönben részünk lenne.

Teljesen Istentől függünk. Mit tanít ez arról, hogy csak akkor reménykedhetünk az üdvösségben, ha helyettünk valaki elszenvedi a büntetést?