A keresztények már Péter idejében is Jézus közeli visszajövetelét és a jelen világ végét várták. Ezt onnan tudjuk, hogy 1Pt 4:7 versében ez áll: „A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozzatok.” Más szóval, készüljetek fel a végre! Nagyon is valós értelemben pedig a „vég” mindannyiunk számára a halálunk után csupán csak egy pillanatra van. Amikor meghalunk, lehunyjuk a szemünket, és – akár évezredek telnek el, akár csak pár nap – a következő dolog, amiről tudunk, hogy elérkezett Jézus második adventje és a világ vége.

Péter szerint hogyan kell élniük a keresztényeknek, tudva, hogy a „vége pedig mindennek” közel van (1Pt 4:7-11)?

A keresztényeknek, amellett, hogy komolyan és vigyázva imádkoznak, hajlandónak kell lenniük „az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Pt 4:8).

Mit jelent ez? Hogyan fedezi el a szeretet a bűnt? A megoldás ott rejlik, ahonnan Péter idéz, Péld 10:12 versében: „A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.” Ha szeretjük egymást, sokkal készségesebben és könnyebben megbocsátunk annak, aki megsebez, megsért. Krisztus szeretete vezet arra, hogy megbocsássunk. A szeretetünknek kell arra késztetnie, hogy megbocsássunk másoknak. A kis sértéseket, sőt még a nagyokat is jóval készségesebben elnézik, elfelejtik ott, ahol bővölködnek a szeretetben.

Péter éppen ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint Jézus és Pál, miszerint az egész törvényt összegezni lehet abban a kötelezettségben, hogy teljes szívedből szeresd Istent és szeresd a felebarátodat, mint magadat (Mt 22:34-39; Róm 13:8-10).

Péter arra is buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek vendégszeretők. Még ha közel is van a második eljövetel, a hívőknek nem szabad emiatt elzárkózni az emberi kapcsolatoktól. Végezetül pedig, amikor a keresztények megszólalnak, úgy beszéljenek, mint akik Isten szavait szólják. Vagyis az idő komolysága miatt szükség van a lelki igazságokról való komoly beszédre.

„…a szeretet sok vétket elfedez.” Ki követett el bűnt ellenünk? Hogyan tanúsíthatunk iránta olyan szeretetet, amely „elfedezi” azt a bűnt? Ha így teszünk, milyen előnyünk származik ebből nekünk, magunknak?