Jézus szolgálata során Péter gyakran a tizenkét tanítvány vezetőjeként járt el. Ő volt általában a szószólójuk. Máténál ezt olvassuk a tizenkét tanítvány felsorolásánál: „Első… Péter…” (Mt 10:2). A korai egyházban is kiemelkedő szerepet vállalt. Ő kezdeményezte, hogy jelöljenek egy másik tanítványt Iskariótes Júdás helyére, aki elárulta Jézust (ApCsel 1:15-25). Pünkösd napján Péter magyarázta el a sokaságnak, hogy a Lélek megígért ajándékát látják, amit Isten töltött ki az övéire (ApCsel 2:14-36). Ő volt az, aki beszélt a főpapnak és az összegyűlt zsidó vezetőknek, amikor letartóztatták, mert a halottak feltámadását hirdette (ApCsel 4:1-12). Isten Pétert vezette Kornéliuszhoz, Jézus első elismert pogány követőjéhez (ApCsel 10:1-48). Pál is meglátogatta, és nála maradt tizenöt napig, amikor megtérése után először ment Jeruzsálembe (Gal 1:18). Jézus akkori jeruzsálemi követőinek köréről írva Pál az egyház három „pillérét” nevezte meg: Pétert, Jakabot – Jézus testvérét – és Jánost, a szeretett tanítványt (Gal 2:9).

Olvassuk el Gal 1:18-19 és 2:9, 11-14 verseit! Mit tudhatunk meg Péterről abból az időből, amikor vezető szerepet töltött be a korai egyházban?

Továbbra is fontos dolgokban kellett növekednie Péternek még egyházi vezetőként is, akit az Úr nyilvánvalóan elhívott (Jézus azt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat” [Jn 21:17]) és aki látomást kapott arról, hogy senkit sem szabad „közönséges, vagy tisztátalan embernek” hívni (ApCsel 10:28).

Az egyház kezdeti időszakában majdnem minden keresztény zsidó származású volt, akik közül sokan „rajonganak a törvényért” (ApCsel 21:20, új prot. ford.). A törvényértelmezésük szerint gondot jelentett a pogányokkal együtt enni, mivel tisztátalannak tartották őket. Attól kezdve, hogy néhány zsidó keresztény érkezett Antiókhiába Jakabtól, Jeruzsálemből, Péter nem evett többé a pogányok társaságában.

Pál szerint ez a magatartás közvetlenül az evangéliumot támadta. Nyilvánvaló képmutatásnak tekintette Péter tettét, és nem félt felhívni erre a figyelmét. Sőt, megragadta az alkalmat, hogy kifejtse a keresztény hit egyik kulcsfontosságú tanítását: az egyedül hit általi üdvösséget (lásd Gal 2:14-16).

Bár Isten elhívta Pétert, mégis voltak életének olyan foltjai, amelyek korrekcióra szorultak. Hogyan reagálunk, amikor mások felhívják a figyelmet a „foltjainkra”?