Az idő már bontogatja titkát,

mit Dániel bezárt, feltört a pecsét.

Eget ostromló emberi tudás

mámorától megdicsőült az ész

hiszik sokan, de mi haszna ennek,

ha a lélek sötét, tudatlan marad?

– Már a világ nagy Adventjét éljük,

közeleg a végső pillanat.

Őszbe hajlik minden a világon:

Mit Dániel bezárt, feltört a pecsét.

Lábunk elé hullanak a jelek:

Valaki küldi üzenetét.

Valaki a világ ősz fejére

csillogó dért hullat korona gyanánt,

s a vén Idő hajlott méltósággal

epekedve várja fenséges Urát!

Kezében a bevégezett múlttal

félőn nyitogatja a legszebb jelent,

s alázattal tárja szét karjait,

ha egy-egy hajnal még feldereng:

A kegyelem reánk hullik

mindennap még, mert olyan szánandók vagyunk,

s kibomlik előttünk egyre jobban

a jelenért megfizetett múlt.