1Kor 13:4 elolvasása után válaszoljunk a következő kérdésekre! Miért tesz olyan jó hatást az emberekre az őszinte szívesség? Mi mindenben látjuk Isten szívességét, ha átgondoljuk, hogyan bánik az emberiséggel?

A szívességgel jól jellemezhetjük Isten viszonyulását az emberek felé. Mi is így viszonyuljunk másokhoz, amikor el-elbuknak! A Mindenható Isten is lehetne szigorú és kíméletlen, amikor hibázunk, mégis úgy bánik velünk, mint a szerető apa az éppen járni tanuló gyermekével (Hós 11:1-4). Talán semmi más nem hitelteleníti annyira a keresztény bizonyságtételünket és szolgálatunkat, mint a szívtelen, nyers magatartás. Nem kerül pénzbe a kedvesség, ugyanakkor megnyithatja az ajtót egy embertársunk szívéhez. Noha időnként szükséges a határozott feddés, mindazonáltal nem szabad nyersen bánni az emberekkel, bármi legyen is a hibájuk vagy vétkük. A nemes jellem talán legbiztosabb jele a kedves helyreigazítás.

Olvassuk el Ef 5:9 versét! Mi kapcsolódik a jósághoz ebben a szakaszban?

A jóság nem más, mint szeretet a gyakorlatban. A jóság, ami a Lélek gyümölcseként növekszik bennünk, jóságos cselekedetekben és gesztusokban nyilvánul meg. Ezt a jóságot a szeretet gyakorlati tetteivel mutatjuk be. Amikor a Szentlélek bennünk lakik, a jóság bátorító sugarai ragyognak mindazokra, akik kapcsolatba kerülnek velünk.

Gal 5:22 fényében miért fontos megbízhatónak és hűségesnek maradni keresztényi életünkben, miközben Istennel járunk?

Ez az igevers rávilágít arra, hogy a Szentlélek hűséges jellemet és magatartást munkál ki bennünk. A hűség azt jelenti, hogy megbízhatóak vagyunk, akikre lehet számítani. A hűséges ember teljesíti, amit megígért. Ez Jézus Krisztus jellemvonása is, akit úgy nevez az Ige, hogy „a hű tanúbizonyság” (Jel 1:5). Az Atya Istennek is ez a tulajdonsága, aki megtartja ígéreteit és hűséges minden cselekedetében (1Kor 1:9; 10:13; 1Thessz 5:24; 2Thessz 3:3). Hűségünkkel Isten képét tükrözzük az életünkben. „Isten szemében nem az elért, kiváló eredmények számítanak, hanem az indítékok, amelyek tetteinket mozgatják. Ő jobban értékeli a jóságot és hűséget, mint az elvégzett munka nagyszerű voltát” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek] 2. köt. 510-511. o.).