A fénylő februári nap
köszönti már az új tavaszt.
Mozdul a fában az élet,
eddig aludt. Most felébredt.
Megtörli álmos szemeit,
új világot látni készül itt:
bimbót, virágot, füvet,
mert jön-jön, mint az őrület
a rigófütty, a kis tücsök
trillázni, muzsikálni készül,
örömében az ég is megkékül.
– A szürke, borongós napok
elindulnak valahová most,
más vidékre, más tájak felé,
de nekünk új muzsikát hoz a szél.
Vidámat, madárfüttyös napot,
zöld bokrot, zöld határt:
a mindig megújuló csodát.