KIJÖNNI EGYMÁSSAL

Pál keményen dolgozott, erős volt az egyénisége és egyetlen cél hajtotta. Az ilyen emberek általában magányosak, kevés a barátjuk, de annál több a csodálójuk. Pált azonban gyakran elkísérte útjaira két-három munkatársa. Közeli munkatársai közül legalább nyolcat név szerint megemlít (ApCsel 13:2; 15:22, 37; 16:1-3; 19:22; Kol 4:7, 10-11; Filem 24). Ehhez hozzávehetjük még a Római levél 16. fejezetében huszonnégy ember köszöntését, ill. a különböző családoknak szóló általános üdvözleteket. Az apostol hitt a csapatmunkában, főként az úttörő helyzetekben. Ugyanakkor időnként kialakultak nézeteltérések is közte meg a munkatársai között.

Miről számol be ApCsel 15:38-41 szakasza? Mit tudhatunk meg ebből a részből még azoknak az emberi természetéről is, akik hatalmas munkát végeztek el az Úrért?

„Ekkor történt, hogy Márkon erőt vett a félelem és a csüggedés; egyelőre megingott ama szándékában, hogy magát teljes szívvel az Úr munkájára szentelje. Nem szokott a nehézségekhez, az utazás veszélyei és nélkülözései elcsüggesztették… E meghátrálás miatt Pál egy időre kedvezőtlenül, sőt szigorúan ítélte meg Márkot. Barnabás viszont mentegette őt tapasztalatlansága miatt. Aggódott, hogy Márk ne tegye le a szolgálatot, mert képességet látott benne, és azt remélte, hogy idővel Krisztus használható és alkalmas szolgája lesz” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 113. o.). Az apostolok cselekedeteiben feljegyzett beszámolóból kitűnik, hogy Pál rendíthetetlen kitartást várt el útitársaitól a missziójuk fáradságai és veszélyei között. Pál szemében a munkatársak szoros közössége olyan volt, mint egy miniatűr gyülekezet. Hangsúlyozta a jó példa fontosságát és a példa követésének szerepét a missziómunkában. A gyakran családokból alakult gyülekezetek számára a kötelességtudat, ugyanakkor a csapattagok között megmutatkozó szeretet lett a minta. Az ilyen csapatmunka ideális körülményeket teremtett a fiatal evangélisták és misszionáriusok képzéséhez. Természetesen időnként megesett, hogy nem ment minden zökkenőmentesen, mint ahogy ez János Márk esetében is történt.

Mit tudhatunk meg 2Tim 4:11 verséből a fejlődésről és a megbocsátásról?

Mindannyian követünk el hibákat. Hogyan tanulhatunk meg megbocsátani azoknak, akiknek a hibái fájdalmat okoztak nekünk? És most gondoljunk azokra is, akiket mi bántottunk meg! Hogyan próbáltunk meg gyógyulást hozni ezekben a helyzetekben? Ha még nem tettük volna meg, miért nem próbáljuk meg most?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 3. negyedév

Misszionáriusok

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: