Miről olvashatunk Eszt 1:2-20 szakaszában? A történet mely részeit nehéz megértenünk a mi szemszögünkből nézve? (Olvasás közben gondoljunk arra, hogy sok részlet nincs lejegyezve!)

Még a politikai hatalom csúcsán lévő személytől is mértéktelennek tűnhet az egy héten át tartó lakoma, amit Ahasvérus király az előkelőségeknek és hivatalnokoknak adott. Messze túlment azon, amit a legtöbb keresztény elfogadhatónak tarthat. Szokatlan volt a korlátlan alkoholfogyasztás (Eszt 1:7-8), mivel az ókori hivatalos ünnepségeken az italfogyasztást általában az illendőség és a szertartások szabták meg. Az ital ebben az esetben annyira elhomályosította a király józan ítélőképességét, hogy utasította a feleségét, Vástit a lerészegedett férfi vendégek szórakoztatására. Ez számára mélyen megalázó volt, lévén férjes asszony és a királyi család tagja. Bármilyen választ is ad, azzal a dilemmával kellett megküzdenie, hogy elveszítheti státuszát. A zsarnoki uralkodó alantas vágyaival szemben az önbecsülése megőrzése érdekében tett bátor választása felkészíti az olvasót arra, hogy felmérje: még a férfiak által uralt királyi udvarban is milyen jó hatást fejthetett ki egy elveihez hű asszony.

Közben azonban foglalkoznunk kell Eszter tetteivel is. Eszt 2:3 verse sejteti, hogy a lányok nem önként jelentkeztek. A király kiadta a rendeletet, ezért Eszternek mennie kellett. Ki tudja, milyen következményei lettek volna, ha megtagadja a parancsot.

Hogyan alkalmazhatjuk 1Kor 9:19-23 elveit arra, ami Eszterrel történt? Vagy alkalmazhatók erre egyáltalán?

A történet eddigi hőse Vásti, aki azonban ezt követően eltűnik a történelem színpadáról. Erkölcsössége és az elvek melletti kiállása nyitott utat Eszter számára. Bizonyos esetekben az elvhű kiállás nem mindig vezet azonnal egyértelműen jóra. Miért kell hát ragaszkodni az elvekhez még akkor is, ha nem tudjuk, mi lesz a tetteink következménye?