A Biblia bemutatja, hogy miután ősszüleink bűnbe estek, Isten volt az, aki a keresésükre indult, és nem fordítva. Az első férfi és nő inkább el akart rejtőzni az Úr színe elől. Milyen erőteljes kép ez, ami a bűnbe süllyedt emberiség igen nagy részére igaz: éppen az elől menekülnek, aki keresi őket, aki az egyetlen, aki megmenthet. Ezt tette Ádám és Éva az Édenben, és ugyanazt teszik ma is az emberek, ha nem engednek a Szentlélek késztetésének.
Milyen jó, hogy Isten nem vetette el az első emberpárt, mint ahogy minket sem vet el! Attól kezdve, hogy először kérdezte Ádámtól és Évától: „Hol vagy?” (1Móz 3:9), a mai napig bennünket is hív. Valóban Ő az első misszionárius.
„Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen ajándékozása által körülvette a Földet kegyelmének légkörével, s ez olyan valóságos, mint az a légkör, amely a Földet övezi. Mindazok, akik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 51. o.).
Isten missziós tevékenységének a legnagyobb kinyilvánítása természetesen Jézus testet öltésében és szolgálatában látható. Jézus azért jött a földre, hogy sok mindent elvégezzen – döntő vereséget mérjen Sátánra, bemutassa az Atya igazi jellemét, leleplezze Sátán hamis vádjait, bemutassa, hogy igenis lehetséges megtartani Isten törvényét –, a legfőbb ok azonban az volt, hogy meghaljon a kereszten az emberiség helyett, amivel megvéd a bűn végső következményétől, az örök haláltól.
Milyen tanítás rejlik az alábbi versekben Jézus halálával kapcsolatban?
Ézs 53:4-6
Jn 3:14-15
2Kor 5:21
Isten „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk”. Erre volt szükség ahhoz, „hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Ezt a gondolatot nevezhetjük a „döntő cserének”: Jézus magára veszi a bűneinket és bűnösként szenved, hogy bennünket, akik ugyan bűnösök vagyunk, Isten olyan igaznak nyilváníthasson, mint amilyen igaz maga Jézus.
Letöltés |