Gyakran olyan természetes,
hogy mint atyját a gyermek,
mindenben egyre kérlek.
Apró-cseprő dolgokban,
mindenben,
a hétköznapokban:
Istenem,
légy velem!
Utamon
jöjj velem!
Gyakran olyan természetes,
hogy mint atyját a gyermek,
mindenben egyre kérlek.
De gyakran észreveszem,
hogy már nem vagy velem.
Valamit mondtam, tettem,
valahová magamtól mentem,
s már nem fogod kezem.
Olyankor olyan nehéz kérnem.
Nincs hozzá
gyermeki jogom.
Olyankor csak azt mondhatom:
Uram: Ha akarod…
Ha akarod, megtisztíthatsz…
Ha akarod, visszaállíthatsz…
Ha akarod, vezethetsz
újra a jóra!
Ha akarod…
Áldalak,
hogy válaszod
mindig kész,
s már nyújtod kezed,
hogy megérints:
Akarom!