Körül vagyunk véve csodákkal.

Ezért nem is vesszük észre.

Talán több kéne, vagy kevesebb,

hogy megértsük a lényedet végre?

Hogy lássuk hatalmad

a fénylő Napban, és

ne lenne olyan megszokott,

hogy mindennap felkél, körbejár,

mert Te így parancsolod!

– Az éjszaka sötétje ránkborul,

de felettünk fénylő csillagok.

Hát nem csoda ez?

Felfoghatatlan!

Nem vesszük észre, mert megszokott.

– De ha Isten csak egyszer is

felborítaná a rendet,

határtalan szomorúságunk

felébresztene bennünket:

hálát adni mindenért Istennek!