Zsid 4:16, 6:19-20 és 10:19-21 versei alapján hová juthatnak be a hívők? Mit jelent ez a személyes életünkre nézve? Milyen reménységet találunk itt? Hogyan kell hatnia az életünkre és a hitünkre ennek a reménységnek?

Hit által a hívő a mennyei szentélybe, Isten királyi székéhez járulhat. Törekedhetünk arra, hogy Isten közelségében legyünk, mert Krisztus vére által az ajtó nyitva áll számunkra. Krisztus a Főpapunkká lett, az Atya színe előtt képvisel. A szakasz arról is biztosít, hogy lelkünk erős horgonya az Isten közvetlen jelenlétében lévő Jézus Krisztus (Zsid 4:14-16; 6:19-20). Bizonyosságunk alapja, hogy teljes joggal járult Istenhez, miután megtörtént beiktatása mennyei Főpapunkként (Zsid 6:20). Ekkor foglalta el mennyei trónját, ami királyságát jelzi (Jel 3:21).

Örömhír, hogy van, aki képvisel az Atya színe előtt. Nem földi pap szolgál értünk, aki maga is bűnös, hanem tökéletes Főpapunk van! A Fiút semmi nem választja el az Atyától. Tökéletes és bűntelen, tehát nincs szüksége kárpitra, ami eltakarná előle az Atya dicsőségét (Zsid 10:20).

„Mi a közbenjárás? Aranyfonál, ami összeköti a halandó embert a végtelen Istennel. Isten trónját ostromolja az ember, akinek megmentéséért Krisztus meghalt, és kérését Jézus viszi fel, aki saját vérén váltotta meg. Nagy Főpapunk az őszinte könyörgés mellé helyezi saját igazságát, Krisztus imája az ember fohászával együtt jut Isten színe elé” (Ellen G. White: That I May Know Him. 78. o.).

Milyen szilárd bizonyosság, hogy szoros közösséget ápolhatunk az Atyával, méghozzá Jézus tette által!

Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelent számunkra Jézus mennyei közbenjárása! Miért van égető szükségünk a közbenjárásra?