a jelenések könyve középpontjában Isten tisztelete áll. Miközben a sárkány, a tengerből feljövő fenevad és a földből feljövő fenevad (amit gyakran „hamis háromságnak” neveznek) egyesítik erőiket, hogy a világot egyként saját imádatukra kényszerítsék (lásd Jel 13:4, 8, 12, 15; 14:9, 11), Isten az emberiséget a Teremtő imádatára hívja (Jel 14:7). Aki nem imádja „a fenevad képét”, földi életét kockáztatja (Jel 13:15, lásd még Dániel 3. fej.). Aki viszont imádja a képmást, az örök életét veszíti el (Jel 14:9-11). Óriási a tét!

Jel 14:12 verse szerint milyen szerepe van Isten parancsolatainak a végső konfliktusban?

Isten imádata elválaszthatatlanul kapcsolódik a parancsolatokhoz. Jelenések 13. és 14. fejezete tele van a Tízparancsolatra utaló kifejezésekkel: „képmás” (Jel 13:14-15; 14:9, 11), bálványimádás (Jel 13:4, 8, 12, 15; 14:9, 11), káromlás (Jel 13:1, 5-6), szombat (Jel 14:7), gyilkosság (Jel 13:10, 15) és paráznaság (Jel 14:4, 8). Az utolsó küzdelemben „választani kell Isten parancsolatai és az emberi parancsok között” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 119. o.).

Az evolúcióelmélet keletkezése óta különösen fontossá vált, hogy megtartsuk és erősítsük a hatnapos teremtésbe vetett hitet. Ez a tanítás az alapja annak, hogy miért imádjuk a Teremtő Urat. Az evolúció elmélete – még az a változat is, amely hitrendszerébe a Bibliát is beépíti – aláássa a hetednapi adventizmus hitének minden pillérét. A teremtés tana nélkül gyöngülne az örökkévaló evangélium hite a többi tanítással, mint például a szombattal együtt, megalapozatlannak tüntetné fel azokat. Szintén utal a szombat parancsára az a kijelentés, hogy Isten „teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (2Móz 20:11). A szombat központi kérdés lesz az Isten parancsolatai körül kirobbanó konfliktusban. A nyugalomnap a legalkalmasabb arra, hogy a hűség próbája legyen, mert szükségességét nem lehet logikai érveléssel bizonyítani. Egyszerűen azért tartjuk meg, mert Isten ezt parancsolta. A teremtés igazsága az ítélet tanával is együtt jár. A „vizek forrásai” (Jel 14:7) kifejezés a vízözön történetére emlékeztet (1Móz 7:11), rámutatva, hogy Isten az igaz Bíró, aki megítéli a világot (2Pt 3:5-7).

Hitpontjainknak nem lenne értelme a teremtéshit nélkül, a Bibliában pedig semmi nem bizonyítja jobban Isten teremtői voltát, mint a szombat. Mennyire vesszük komolyan a szombat szentségét? Hogyan lehet mélyebb kapcsolatunk az Úrral, ha megtartjuk ezt a parancsot?