olvassuk el Dániel 8. fejezetét, különös figyelmet fordítva a 9-14. és a 23-25. versekre! Mi ellen törekszik a kis szarv?

A szarvval jelképezett hatalom a „sereg fejedelmének” imádatát bolygatja meg (11. vers, vö. Józs 5:13-15). Elveszi tőle (Dán 8:11-12) „a mindennapi áldozatot” – héberül támid. Ezt a szót az Ószövetség újra és újra a földi szentélyben bemutatott, naponkénti áldozatra használja. A szentélyben a mindennapi áldozat szolgálatait a pap – gyakran a főpap – végezte. Ezek szerint a szarvval jelképezett hatalom a (fő)pap szerepének megszerzésére törekedett, ill. arra, hogy saját hamis „seregét” vezesse és elvegye „a mindennapi áldozatot”. A prófécia összefüggéseit figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a római pápaság korában Krisztus főpapi szolgálatát érte támadás.

A szarvval jelképezett hatalom tehát a mennyei Főpap feladatainak megszerzésére törekszik és zavarja Isten imádatát a földön. Úgy lép fel, mintha ő is a „sereg fejedelme” lenne, vallási háborút indít a Mennyei Fejedelem, valamint szentélye és népe ellen. Ezzel Sátán földi eszközévé válik, „nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által” (Dán 8:24). Tevékenysége a két szinten, a földön és a mennyben folyó kozmikus küzdelmet tükrözi.

A kis szarv közvetlenül a kos (Médó-Perzsia) és a kecskebak (Görögország) után tűnik fel, tehát történelmileg Rómával kell azonosítanunk, amely a Méd-Perzsa Birodalom (Dán 8:20) és Görögország (Dán 8:21) után következett. A kis szarv ugyan Róma császári korszakában jelent meg, a nagyobb hangsúly mégis a pápaságra kerül, a látomás főként erre összpontosít.

Amint már korábban említettük, a „mindennapi áldozat” (támid) Krisztus folyamatos, mennyei közbenjáró szolgálatát jelenti, amit főpapként végez (Zsid 7:25; 8:1-2). A kis szarv „elvette tőle a mindennapi áldozatot” (Dán 8:11) — ez a kifejezés a pápaság által bevezetett olyan újításokat takarja, mint a papság közbenjárói szerepe, a miseáldozat, a gyónás, Mária tisztelete, amelyekkel szinte teljesen kitörölte az emberek tudatából, hogy Krisztus a mennyben végzi közbenjáró szolgálatát és mi arra hagyatkozhatunk.

Senki nem mentes eleve attól, hogy Isten szerepében akarna tetszelegni. Hogyan fordulhat elő ez bárkivel, szinte észrevétlenül?