„Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg” (Dán 7:10).

Olvassuk el Dán 7:1-14 verseit! Mi történik itt a leírás szerint?

Miután Dániel látta a négy vadállatot, észrevette, hogy egy másik szarv nő ki a már meglévő négy közül. Ez a „kis szarv” lett Isten népének és szentjeinek legfőbb ellensége. Majd Dániel figyelme a sötét földről hirtelen a fényes mennyei trónteremben folyó ítélet felé terelődött (Dán 7:9-14).

Két kulcsszereplője van az ítéletnek, ami az egész látomás fordulópontját jelenti: az Öregkorú és az Emberfia. Angyalok is jelen vannak, mint az ítélet tanúi. A szín három lépésben bontakozik ki: először a mennyei ítélőszék bemutatása (9-10. vers), majd az ítélet a föld birodalmai felett (11-12. vers), végül pedig az Öregkorú átadja a hatalmat és az országot az Emberfiának (13-14. vers). Az Atya Istent, a legtökéletesebb, bölcs Bírót ábrázolja a fenséges Öregkorú alakja. Az Emberfia – maga Jézus – az emberiség egészét jelképezi, amint a mennyei ítélőszék előtt áll. Jézus többször alkalmazta önmagára ezt a címet, legalább kétszer egyértelműen utalva Dániel 7. fejezete képeire (Mt 24:30; 26:64).

A mennyei templomban zajló jelenet legtermészetesebb tipológiai háttere az engesztelés napja. A Főpap az illatáldozat füstjétől övezve közeledik az Öregkorú felé. Dán 7:10-ben azt olvassuk, hogy könyveket nyitnak ki. Az ítéletben fontos szerepe van a könyveknek. A Biblia több mennyei könyvet is megemlít: az élet könyve (Zsolt 69:29; Fil 4:3; Jel 3:5; 13:8; 17:8); az emlékkönyv (Mal 3:16); a cselekedetek könyve (Jel 20:12) és Isten könyve (2Móz 32:32-33; Zsolt 56:9, új prot. ford.).

Gondoljunk arra, hogy bennünket is meg fog ítélni Isten! Képzeljük el, amint majd számba veszi minden tettünket! Mi lenne, ha csak a feljegyzések szerint, jó és rossz dolgaink alapján kellene megfelelnünk? Mi tehát az egyetlen reményünk, ha az ítéletre gondolunk?