Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. „A szentély és szolgálata” c. fejezet, 302-316. o.

„Amint Krisztus mennybemenetele után megjelent Isten színe előtt, hogy a bűnbánó hívőkért felvitt vérére hivatkozzék, úgy a pap is naponkénti szolgálatban az áldozat vérét elhintette a szent helyen a bűnösökért, hogy bűnbocsánatot nyerjenek.

Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. Így jelképesen az áldozat vére eltávolította a bűnt a bűnbánóról, de a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig” (i. m. 315. o.)

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Némelyek szerint igazságtalan a helyettes áldozat fogalma. Miért kellene az ártatlannak meghalnia a bűnös helyett? Hogyan válaszolunk az ilyen érvekre, tudva, hogy ez az igazság a Biblia központi témája, az Ige világos tanítása? Vajon a megváltási terv „igazságtalansága” nem segít jobban megérteni Isten kegyelmének lényegét, amivel az a célja, hogy bűnbocsánatot kaphassunk? Más szóval: hogyan mutatja be ez az „igazságtalanság” Istenünk hatalmát, kegyelmét és szeretetét?

2) Olvassuk el a csoportban Mik 6:8 versét! Mit üzen itt Isten? Legfőképpen pedig hogyan tanulhatjuk meg ezt a parancsot teljesíteni? Mi a módja e magatartásformák elsajátításának, különösen annak, hogy „alázatosan járj a te Isteneddel”? Mit jelent ez? Ha alázatosan járunk Istenünkkel, vajon alázattal kell bánnunk egymással is?

3) Mit jelent az, hogy egyedül Jézus halála által nyerhetünk megváltást? Gondoljunk bele! Mit mond ez a bűn szörnyűségéről? Éppen annyira hiábavaló saját tetteinktől várni az üdvösséget, mint azt gondolni, hogy a disznó „kóser” lesz egy alapos súrolástól.

4) A csoportban térjünk vissza a szerdai tanulmány végén található kérdéshez! Beszéljük meg, ki milyen választ adott rá, és azt is, hogy mi minden következik a válaszokból az evangélium és Isten megváltó tette összefüggésében!