„A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira” (Jer 17:1).
Az áldozat bemutatásakor a kézrátétel és az állat halála után a szertartás következő részeként a pap az oltár szarvaira hintette a vért. Mivel itt a vér volt a kulcselem, a szertartásnak ez a része az engeszteléssel volt kapcsolatos (3Móz 17:11). Amennyiben a bűnös fejedelem vagy a nép egy tagja volt, a vért az égőáldozati oltár szarvaira kenték (3Móz 4:25, 30); ha a főpap vagy az egész közösség bűnéért mutattak be áldozatot, akkor a belső, vagyis a füstölő oltár szarvait kenték be vele (3Móz 4:7, 18).
Miért kellett az oltár szarvaira kenni a vért? A szarvak emelkedtek a legmagasabbra az oltáron, a megváltás függőleges dimenzióját jelképezve, tehát a vér Isten színe elé került.
Jer 17:1 verse különleges jelentőséggel bír a történtek megértése szempontjából: „A Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva; fel van vésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira.” Noha ez a vers a bálványoltárokra utal, az alapelv ugyanaz marad: az oltár a nép erkölcsi állapotát jelképezte. A vér hordozta a bűnt, tehát az oltár szarvaira felvitt vérrel a vétek a bűnösről a szentélyre került át. E lényeges igazság révén megérthetjük a megváltási tervet, amit a földi szentélyszolgálat nyilatkoztatott ki, Krisztus értünk végzett, mennyei szolgálatát jelképezve.
A vér hordozta a bűnt, következésképp a szentélyt is beszennyezte. Talán a legszemléletesebb példaként azt idézhetnénk, hogy amikor a megtisztulásért végzett áldozat során véletlenül valakinek a ruhájára csöppent a vér, a ruhát ki kellett mosni, de nem akárhol, hanem „szenthelyen” (3Móz 6:27).
Azt jelképezte a kövérje elégetése az oltáron, hogy teljes egészében Istent illeti mindaz, amit a megtisztulásért feláldoztak (3Móz 3:16).
Isten elvette bűneinket Jézus halálának köszönhetően – amire ezek az áldozatok előre mutattak –, Krisztusra helyezte, majd a bűnök végül a mennyei szentélybe kerültek. Ennek központi szerepe van a megváltás tervében.
Hogyan világít rá a szentélyben végzett szolgálat, hogy bűneink bocsánata is teljes egészében Istentől függ? Miért jelent ez vigasztalást? Ugyanakkor milyen fontos kötelezettségek erednek ebből? (Lásd 1Pt 1:22!)
Letöltés |