3Móz 17:10-11 szakasza szerint milyen jelentőséget tulajdonít Isten a vérnek?

Az egyik szakaszban, amikor Isten megtiltja az izraelitáknak a vér fogyasztását, ezt érdekes gondolattal indokolja meg: a vérben élet van, és az áldozat vérét Isten váltságul fogadja el az ember életéért. Egy élet, amit a vér jelképez, megváltást jelent egy másik életnek. A helyettes áldozat elve egyértelmű kifejezést nyert a Mórija hegyén, amikor Ábrahám egy kos vérét ajánlotta fel fia, Izsák vére helyett. Ez az elv szilárdan gyökerezik Isten törvényi követelményeiben, amelyeket az ókorban Izráelnek adott.

Mózes első könyve 22. fejezete szerint is egyértelműen bemutatja Isten, hogy az engesztelés eszközét Ő maga biztosítja. A héberben az „én” szó igen hangsúlyos ebben a kifejezésben: „én… adtam azt néktek” (3Móz 17:11). Mi nem tudunk önmagunkért váltságdíjat fizetni, Istennek kell megtennie.

Ez a gondolat egészen eltér a többi vallás elveitől, amelyekben áldozatokat mutatnak be. A Bibliában nem az ember az, aki Isten elé járul, tudva, miként engesztelheti ki az Urat, hanem Isten az, aki lehetővé teszi, hogy valaki szent jelenlétébe léphessen. Krisztusban Ő maga adja az engesztelő vért.

Olvassuk el 1Sám 15:22 és Mik 6:6-8 verseit! Milyen veszélyeket rejtett magában az áldozati rendszer?

Isten soha nem akarta, hogy az áldozati szertartás a szív odaszánását helyettesítse; éppen ellenkezőleg, pontosan az áldozatoknak kellett kitárni a hívő szívét az Úr felé. Ha megfeledkezünk arról, hogy az áldozatok fejezik ki az Isten és köztünk lévő lelki kapcsolatot, és mind a jóval hatalmasabb áldozatra, vagyis Jézus Krisztusra mutatnak, akkor könnyen megeshet, hogy az áldozati szertartást egy engesztelést szerző, automata rendszernek könyveljük el. Az áldozaton túl Isten valójában arra vár, hogy szívünk összhangban legyen vele (Zsolt 51:18-19). Az izraelita próféták következetesen megrótták a népet a képmutató kegyesség miatt, és arra szólították őket, hogy igazságot cselekedjenek, szeressék az irgalmasságot és alázatosan járjanak Istenükkel (Mik 6:6-8; vö. Ézs 1:10-17).

Milyen területen leselkedik ránk ugyanaz a veszély, amiről fentebb olvastunk? Miért olyan nehéz meglátni, ha pont úgy teszünk, mint az ősi izraeliták? Hogyan kerülhetjük el ezt?