Olvassuk el Jel 7:15-17 verseit! Hol vannak a megváltottak, és hogyan ábrázolja őket ez a szakasz?
E versekben a megváltottak királyokként és papokként, Isten palotájában és templomában szolgálva jelennek meg előttünk (Jel 1:6; 5:10; 20:6). A pusztai szent sátorban Isten jelenlétére utal vissza az ígéret, hogy „aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök” (Jel 7:15), hiszen az ősi Izráel vezetőjeként akkor is népe között lakozott. Az új földön a szentély újra a tökéletes kapcsolat helye lesz, ahol Isten és megváltottai találkoznak; oltalmat, védelmet biztosít az Atya és Krisztus jelenlétében, az élet beteljesedését. Aki egykor az emberek között lakozott (Jn 1:14), most kiterjeszti sátorát szentjei fölött, hogy ők is ott lakozhassanak.
Hogyan mutatja be Jel 21:1-22 szakasza az új Jeruzsálemet? Milyen párhuzamokat találunk a szent város és a szentély között?
János nem látott templomot az új Jeruzsálemben (Jel 21:22), de ez nem azt jelenti, hogy ott nincs templom. Inkább az lehet a magyarázat, hogy maga az új Jeruzsálem a templom, „az Isten sátora” (Jel 21:3). Több olyan elemet is vonatkoztat az Ige az új Jeruzsálemre, ami a szentélyt idézi: „szent” és mennyei eredetű (Jel 21:2, 10); négyzet alapú, mint a szentek szentje (Jel 21:16; 1Kir 6:20); hasonlóképpen a templom területéhez, „semmi tisztátalan” nem léphet be oda (Jel 21:27); és ami a legfontosabb: Isten ott van! Az Úr szentélyében a lehető legszorosabb kapcsolatban élhetünk vele (Jel 21:3, 7) – ez a megváltás célja.
Egy örökkévalóságon át szoros kapcsolatban Istennel? Miért annyira fontos tehát már most „szoros kapcsolatban járni Istennel”, amit Ellen G. White annyit említ?
Letöltés |