(Részlet)

Esztendeig gyűlt a vér, a bakok vére.

Ártatlan vér a bűnösért, a Szentélybe,

mit a pap hintett az oltár felé

nap mint nap. Bűn súlyát senki nem viselé,

mert megvallott bűnök átka nem kísértett.

Csak gyűlt, gyűlt Isten előtt a sok vétek.

És egy évben egyszer, engesztelés napján,

eljött az egész nép, ott magát meghajtván

előhoztak két tiszta, szeplőtelen bakot,

s a főpap bemutatá az áldozatot.

Egyiknek vére mint Isten Bárányáé hullt;

a főpap könyörgött, s eltöröltetett a múlt.

Tárva volt ezalatt a templom kapuja,

és zengett dicsően, zúgott a kürt szava.

Hirdette a fennálló kegyelmi időt,

hívogatta, sürgette a késlekedőt.