Mit mond Isten a népének Mal 3:1-10 szakaszában? Milyen elemeket találunk ebben a részben, és miért köti csokorba őket a próféta? Vagyis, hogyan kötődnek egymáshoz ezek a kérdések?
Ezekben a versekben Isten újból kijelenti a kispróféták alapvető üzenetét: Isten szeretete állandó és megingathatatlan. A 7. versben ismét halljuk Isten felhívását: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek”, amire a nép megkérdezi: „Miben térjünk meg?” Ez a kérdés hasonló ahhoz, amit Mik 6:6 versében találunk, csak ott az Istennek való áldozattal kapcsolatban. Malakiás esetében azonban konkrét választ is találunk, méghozzá meglepő módon a tizedfizetésüket, pontosabban annak hiányos voltát illetően.
Az a vád ellenük, hogy gyakorlatilag ellopnak abból, ami Istené, mivel nem fizették hűségesen a tizedet és az adományokat.
A tizedfizetés szokását, vagyis a jövedelem tíz százalékának beadását a Biblia annak emlékeztetőjeként említi, hogy valójában minden Istené, tőle jön mindaz, amivel az ember rendelkezik. Izráelben a templomban szolgálatot teljesítő léviták támogatására fordították a tizedet. Malakiás szavai szerint a tizedfizetés elhanyagolása egyértelműen Isten megkárosítása, lopás tőle.
Mal 3:10 annak a kevés szentírási szakasznak egyike, amelyben Isten arra szólítja népét, hogy tegyék próbára. A pusztában, Meribáh vizeinél Izráel népe folyamatosan próbára tette Isten türelmét, ami miatt felgerjedt az Úr haragja (Zsolt 95:8-11). Itt azonban arra szólítja Izráelt, hogy Őt magát tegyék próbára. Azt akarja, hogy meglássák, bízhatnak benne ebben a kérdésben is, ami a bibliaszöveg szerint komoly lelki jelentőséggel bír.
Hogyan járul hozzá a lelki erősödésünkhöz a tizedfizetés gyakorlata (valamint az adakozásé)? Más szóval, miért nemcsak Istent, de önmagát is megcsalja, aki a tizedet megrövidíti?
Letöltés |