A Hab 1:17 versében feltett kérdésre a 2. fejezetben olvashatjuk a választ, méghozzá az öntelt elnyomót csúfoló ének formájában. Nem kevesebb, mint öt jajszó (Hab 2:6, 9, 12, 15, 19) erősíti meg az üzenetet, hogy Babilon sorsa megpecsételődött. Az ellenséget sújtó büntetés arányban lesz az elkövetett tettekkel. A gonoszok végül azt kapják majd, amit áldozataikkal megtettek. Azt aratják, amit vetettek, mert Istent nem csúfolhatják meg magukat hatalmasnak képzelő emberek (Gal 6:7).

Az elnyomóval szemben, aki végül Isten ítélete alá esik, az igaz az örök élet ígéretét kapja Krisztusban, bármi is történt vele élete során. Az utolsó időben élő maradékról írva A jelenések könyve ezzel a kifejezéssel él: „a szenteknek békességes tűrése” (Jel 14:12). Az igaz hívők valóban várják Isten közbelépését, még akkor is, ha ezt majd csak a második adventkor láthatják meg.

Hogyan segít Zsid 11:1-13 szakasza megbirkózni ugyanolyan kérdésekkel, mint amilyenekkel Habakuk is küzdött, igaz, más körülmények között?

Végeredményben Habakuk kérdésére Isten megerősítette, hogy Ő mindig ott van. Bízzunk jelenlétében és bizalommal tekintsünk az ítéletre, még ha ellenkező is a látszat – ez Habakuk próféta könyvének és minden bibliai kinyilatkoztatásnak az üzenete. A prófétai hit bizalom az Úrban és változatlan jellemében.

„A hit, amely erőt adott Habakuknak, valamint minden szentnek és igaznak is a súlyos próba idején, ma is élteti Isten népét. A legsötétebb órákban, a legijesztőbb körülmények között is bízhat a keresztény hívő a minden fény és hatalom Forrásában. Nap mint nap megújulhat reménye és bátorsága Istenbe vetett hite által” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 242. o.).