„Ha Jeruzsálem megismeri, amit kiváltságában állt megismerni, és befogadja a mennyből küldött világosságot, akkor büszkén, virágzásának teljében állhatott volna a birodalmak királynőjeként, szabadon, Istentől kapott hatalmának erejében. Nem álltak volna felfegyverzett római katonák kapuinál… A dicső rendeltetés, mely Jeruzsálem áldására szolgált volna, ha elfogadja Megmentőjét, Isten Fia előtt lebegett. Látta, hogy általa meggyógyulhatott volna a rabságból, s megszilárdulhatott volna, mint a föld hatalmas világvárosa. Falairól békegalamb szállt volna minden nemzet felé. A világ dicső ékköve lehetett volna” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 484-485. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA:
1) Könnyű belefeledkezni a vallási formaságokba, tradíciókba és szertartásokba, amelyek önmagukban lehetnek mind jók. Viszont mi történik, ha az ember számára ezek a formák és szertartások válnak végcéllá, ahelyett, hogy bemutatnák: mit jelent követni Istent, akit e formaságok által tisztelünk?
2) Gondolkozzunk a testet öltés egész témakörén, azon, hogy a Teremtő Isten emberi testet vett magára! Amint egy középkori teológus fogalmazott: „Krisztus mindazt megtartotta, ami volt, de magára vette még azt is, amilyen nem volt” – azaz emberi természetünket. Gondoljunk bele, hogy ez a lenyűgöző igazság mit árul el Isten irántunk való szeretetéről! Miért találunk benne reményt, miért tölt el hálával, miért kell dicsőítenünk emiatt az Urat, bármilyen körülmények között legyünk is?
Letöltés |