Olvassuk el Jónás próféta könyve 4. fejezetét! Milyen fontos leckét kellett Jónásnak megtanulnia? Hogyan látszik meg itt a képmutatása?

A 4. fejezetben újabb meglepő dolgok derülnek ki a prófétáról. Úgy tűnik, szívesebben vállalta volna a halált, mint hogy bizonyságot tegyen Isten kegyelméről és megbocsátásáról. Korábban, amikor megszabadult a halálból, örült, hálálkodott (Jón 2:8-10), Ninive megmenekülésekor viszont halni kívánt (Jón 4:2-3). A Biblia úgy mutatja be Istent, mint aki Jónással ellentétben nem gyönyörködik „a hitetlen halálában” (Ez 33:11). Jónás és számos honfitársa örömmel vette, amikor Isten nagy kegyelmet gyakorolt Izráellel, ellenségeikre azonban Isten haragját kívánták. A könyv üzenete szigorú feddés az ilyen szívtelenség ellen.

Soroljuk fel, hogy hányféle tanulságot vonhatunk le Jónás hibáiból! Mennyiben gyengíti keresztény bizonyságtételünket az előítélet?

Jól mondják: Jónás próféta könyve kézikönyv lehetne arra, hogy milyen ne legyen egy próféta. Jónás lázadó lelkű próféta volt, helytelen fontossági sorrendet követett. Képtelen volt felülkerekedni bosszúvágyán, szűk látókörű, ingerlékeny ember lehetett. Ahelyett, hogy örült volna, amiért Isten megkegyelmezett Ninive lakosainak is, önző, bűnös önteltségében ezt sértődötten fogadta. A könyvben utolsó megszólalásával Jónás a halált kívánja (Jón 4:8-9), míg Isten végszava a kegyelem felmérhetetlen nagyságát, az élet értékét emeli ki.

Jónás próféta könyve vége nyitott marad. Az olvasó egy fontos kérdésre nem kap választ a záró versekben: Vajon megváltozik végül Jónás szíve is egészen, Ninive lakói csodálatra méltó szívbéli változásának hatására?

Sok mindent nehéz megérteni Jónás történetében, különösen magával a prófétával kapcsolatban. A legvilágosabb tanulság talán mégis az lehet, hogy Isten kegyelme és megbocsátása messze meghaladja a miénket. Hogyan tanulhatunk meg nagyobb jóindulatot, megbocsátást tanúsítani azok iránt, akik nem érdemlik meg, hasonlóan Isten bánásmódjához, amit Jónás és Ninive lakói esetében láttunk?