„Miképpen adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izráel?! Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, amilyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent teközötted, és nem haraggal jövök én” (Hós 11:8-9).

E szakaszon át, mint egy ablakon, bepillanthatunk Isten szívébe. Vajon átadja Isten a lázadó fiát, hogy megkövezzék a törvény előírása szerint (5Móz 21:18-21; lásd még 1Móz 19:17-23)? Bámulatos, amit megtudhatunk arról, hogyan szenved Isten az emberi bűn miatt és mennyire vágyik arra, hogy megmenthessen!

Izráel bűnös volt és teljes pusztulást érdemelt, kitartó kegyelmével azonban az Úr továbbra is szereti népét, megtéréséért fáradozik.

Ábrahám korában a Holt-tengertől délkeletre a Jordán folyó völgyében öt város volt (1Móz 14:8). Sodoma, Gomora, Admáh, Czeboim és Czoár síkvidéki városok voltak, amelyek közül csak Czoár nem pusztult el. A másik négy város neve a rájuk szakadó teljes pusztulásról híresült el, amit gonoszságuk váltott ki és az, hogy nem voltak hajlandóak megtérni (5Móz 29:23). Hóseás is e városok némelyikére utalt az előbbi versekben (csak a két helyen a nevek magyar átírása kissé eltérő).

Hóseás próféta könyve 11. fejezetének az a tanítása, hogy Isten útjai magasabbak, mint a bűnös emberé. Az Úr nem engedi, hogy döntéseit a keserűség vezesse. Szeretete népe gyógyulását, egészségét, helyreállítását keresi. Isten fegyelmező tetteinek a helyreigazítás, a javítás, a békéltetés a célja, nem pedig a pusztítás és a bosszú. Még azok közül sem értik sokan Istennek ezt a tulajdonságát, akik kereszténynek tartják magukat, így bosszúállónak, haragvónak vélik, aki azt keresi, hogy hibát találjon és büntetést róhasson ki a bűnökért. Ami pedig még rosszabb: sokan azt hiszik, hogy a kárhozatra jutókat Isten az örökkévalóságon át égeti a pokolban. Csakhogy itt nem ilyen kép tárul elénk Istenről.

Miként mutatja be Róm 5:8, Gal 3:13 és 1Pt 2:24 verse, hogy milyen mértékű Isten szeretete az emberiség iránt – talán még annál is érzékletesebben, ahogyan Hóseásnál olvastuk?