Amikor Hóseás felesége, Gómer hűtlen lett férjéhez, Hóseás gyötrődött, mert az asszony megcsalta. Fájt neki a megaláztatás és a szégyen. Valójában a próféta szavai és tettei is Isten üzenetét közvetítették szomszédainak és rokonainak, akik látták fájdalmát: Izráel, Isten felesége olyan, mint Gómer. A kiválasztott nép lelki paráznaságban, azaz hitehagyásban élt.

Jeremiás próféta Isten hűtlen népét „parázna asszonyhoz” hasonlította, akinek sok a szeretője, pedig Isten mindent megadott neki (Jer 3:1). Ezékiel próféta hasonlóképpen „házasságtörő asszony”-nak nevezi Izráelt, aki elhagyta férjét (Ez 16:32). Tehát a Biblia a bálványimádást lelki paráznaságnak, házasságtörésnek tekinti.

Milyen figyelmeztetést olvashatunk Hós 2:7-12 szakaszában? Adventistaként milyen szempontból fenyeget bennünket is hasonló hozzáállás?

A búza – vagy gabona –, a must és az olaj kifejezés Mózes ötödik könyvében is szerepel (5Móz 7:12-14); ezeknek az alapvető terményeknek a bőségét élvezte a nép, a Mózes által adott ígéretek szerint. Hóseás korában Izráel megdöbbentő hálátlansággal viszonyult Istenhez, annyira belefolytak ők is a környező világ dolgaiba, hogy bálvány isteneiknek áldoztak Istentől kapott ajándékaikkal. Komoly figyelmeztetés rejlik ebben mindannyiunk számára, hogy amit Istentől kaptunk, azt az Úr szolgálatában, nem pedig akaratával ellenkező módon kell felhasználni (Mt 6:24).

„Miként tekint Isten a hálátlanságunkra és arra, hogy nem értékeljük áldásait eléggé? Ha valaki semmibe veszi vagy helytelenül használja a tőlünk kapott ajándékot, általában bezárjuk előtte szívünket és kezünket is. Akik viszont napról napra, évről évre részesültek Isten kegyelmi ajándékaiban, jóságával visszaéltek és elhanyagolták azokat az embereket, akikért Krisztus az életét adta. Ez azt jelenti, hogy amit műve fenntartására és országa építésére nekik adott, ők azt házakra és földekre költötték, hivalkodásra, maguk kényelmére pazarolták el, miközben megfeledkeztek az Ajándékozóról” (Ellen G. White cikke, Advent Review and Sabbath Herald, 1888. december 7.).

Gondolkozzunk el azon, hogy mennyire könnyű az Istentől kapott ajándékokat önző módon felhasználni vagy akár bálványimádásra fordítani! Milyen gyakorlati lépésekkel vehetjük ennek elejét a saját életünkben?