Olvassuk el Jel 21:3 versét! Mennyiben teszi majd egészen mássá ez az elképesztő esemény az új föld lakóinak életét?

Talán nincs még egy ilyen lenyűgöző látomás az egész Bibliában, mint az, amit A jelenések könyve írója, János mutat be. Az új föld nemcsak az embernek ad majd otthont, hanem Istennek is! A szent, természetfeletti lény, a Teremtő abban a kegyelemben részesíti a megváltottakat, hogy Ő is közöttük lakozik. Természetesen soha nem válik olyanná, mint teremtményei, de az új földön már nem lesz olyan választóvonal közte és az ember között, mint amit a bűn emelt.

Helyreáll az összhang, nemcsak Isten és az ember között, hanem az ember és a természet viszonyában, ill. magában a természetben is. János szavával élve, „semmi elátkozott nem lesz többé” (Jel 22:3), és a próféták váradalma szerint az állatvilágon belüli ellentétek is megszűnnek (Ézs 65:25).

Továbbá azért sem nyög majd a teremtett világ, mert nem lesz semmi, ami árthatna – nem lesz romlás, betegség, halál és szenvedés (Róm 8:21; Jel 21:4).

Olvassuk el a 8. zsoltárt! Mi az üzenete, kiváltképp a most tárgyaltak fényében?

Mennyi minden következik abból, hogy Isten az újjáteremtett földön lakozik majd és milyen lesz ott az élet! Még szembetűnőbb, ha a teremtett világ méretének és kiterjedésének hatalmasságára gondolunk, amibe a tudomány segítségével ma úgy bepillanthatunk, mint eddig soha! A „látható” világűr becsült kiterjedése sok milliárd fényév, a tudósok szerint azonban ez csak egy kicsiny része a világmindenség egészének.

Gondoljunk bele! A hatalmas univerzumot teremtő Isten nemcsak meghalt értünk, de az egész örökkévalóságon át velünk lesz majd! Bűnösségünk miatt ezt képtelenek volnánk értelemmel felfogni, ezért inkább boruljunk térdre és imádjuk, dicsőítsük az Urat, aki megteremtett, megváltott és ígéri, hogy az örökkévalóságon át velünk lakozik majd!