SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 53:6;

Apostolok cselekedetei 3:19-21; Róma 3:24-25; 1Timóteus 2:5;

Zsidók 8:1-5; 9:23

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (ApCsel 3:19-21).

KULCSGONDOLAT: A bizalmukat Istenbe vetők számára a reménység üzenete az a bibliai tanítás, hogy Krisztus a mennyei szentélyben végzi szolgálatát, másodszor is eljön és feltámadnak a halottak.

A jó és a gonosz közötti nagy küzdelem történelmében volt számos döntő pillanat, az események azonban a keresztnél csúcsosodtak, amikor Sátán végső vereséget szenvedett és pusztulása biztossá vált. Ugyanakkor a bibliai prófécia „a vég idejére” (lásd Dán 12:4, 9) mutat, az üdvösség történetének arra az időszakára, ami különleges jelentőséggel bír az Úr és népe kapcsolatát illetően. A végidei eseményeket eszkatologikusnak nevezzük, ami annyit jelent, hogy „a végső dolgokra vonatkozó”.

Az e heti tanulmányunkban hármat érintünk a végidő eseményei közül, amelyeknek óriási a lelki jelentősége: Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálata, második adventje és az igaz hitben meghaltak feltámadása.