Mi a jelentése Mt 26:26-28 verseiben annak, amit Jézus meghagyott követőinek? Miért olyan fontos a szimbólumokban meglátni ezt?

Az úrvacsora az ószövetségi kor páskaünnepének a szerepét tölti be. A páska akkor teljesedett be, amikor Krisztus, Isten Báránya az életét adta. Az úrvacsorát még halála előtt személyesen Ő rendelte el, az új szövetség alá tartozó újtestamentumi egyház nagy ünnepeként. A páskaünnep Izráelben az egyiptomi szolgaságból való szabadulás emlékét őrizte, az úrvacsora pedig a lelki Egyiptomból, a bűn fogságából való szabadulásra emlékeztet.

A páskabáránynak a szemöldökfára és az ajtófélfákra kent vére megvédte a ház lakóit a haláltól; a bárány húsát elfogyasztva pedig erőt merítettek az Egyiptomból való meneküléshez (2Móz 12:3-8). Krisztus áldozata megszabadít a haláltól. A hívők úgy nyernek üdvösséget, hogy részesednek Krisztus testében és vérében (Jn 6:54). Az úrvacsora azt hirdeti, hogy Krisztus kereszthalála biztosítja üdvösségünket, a bűnbocsánatot és a bűn feletti győzelem ígéreteit.

Milyen fontos tanítást találunk 1Kor 11:24-26 verseiben a kereszttel kapcsolatban?

Itt világosan látszik Krisztus halálának helyettesítő volta. Értünk töretett meg a teste és ontatott ki a vére. A kereszten azt vette magára, ami jog szerint minket illetne. Arra kell gondolnunk minden alkalommal, amikor részt veszünk az úrvacsorában, amit Krisztus vitt értünk végbe.

Hozzátéve a lábmosás szertartását, ami felkészíti szívünket az úrvacsorára, jobban átérezzük e gyakorlat közösséget teremtő jellegét. A kenyér és a bor a keresztre mutat, arra emlékeztetve, hogy ha bármilyen földi dolog el is választ bennünket egymástól, mind bűnösök vagyunk és állandóan szükségünk van a kegyelemre. Az úrvacsora szertartása megláttatja velünk kötelességeinket nemcsak az Úr, hanem egymás iránt is.