Az irányítás célja, hogy különböző dolgokat elvégezzünk. Igaz ez általánosságban véve a társadalom életére, de az egyházi életre nézve is. Az irányításhoz hozzátartozik a szervezés, ami jelenti a jól működő, összetartó egységbe fogást, a feladat elvégzését elősegítő szabályok, rendelkezések és struktúrák megalkotását. A vezetés kérdésében rendkívül fontos a hatalom is. A gyülekezeti élet gyakorlati szintjén kinek van joga felhatalmazást adni bizonyos dolgokra és kit lehet felhatalmazni feladatok elvégzésére? Az e kérdésekre adott különböző válaszok vezettek az egyházvezetés eltérő formáinak kialakulásához. A hetednapi adventisták az egyházvezetés képviseleti formáját választották. Ideális esetben a vezető csupán képviselőként jár el, a tagságtól kapja a felhatalmazást és a felelősségeket. Nem elég egyszerűen azt kimutatni, hogy egy bizonyos egyházvezetési rendszer a Szentíráson alapszik. A rendszeren belül a hatalom gyakorlásának is a bibliai értékek iránti fogékonyságot kell bizonyítania!

Keressük meg ApCsel 15:1-29 szakaszát! Mit tanulhatunk ebből a részből az egyházszervezet és egyházvezetés néhány fő, itt megmutatkozó elvéről?

Több mindent megtanulhatunk e versekből az egyházvezetésről, egyet azonban világosan kell látnunk: az egyház megszervezésének a középpontjában mindenképpen az evangélium terjesztése legyen! A Biblia szerint az egyházvezetés annyit ér, amennyire támogatja és segíti a missziót és az evangélium hirdetését. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy Krisztus az egyház és a megválasztott vezetői által gyakorolja hatalmát, de nem adta azt át! Továbbra is Ő az egyház feje (Ef 1:22). Az őskeresztény egyház nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem gyakorolhatnak semmiféle hatalmat Krisztustól és Igéjétől függetlenül. ApCsel 15:28 verse szerint a zsinaton fontosnak tartották, hogy amit eldöntöttek, „tetszék a Szentléleknek”, Krisztus igazi képviselőjének. Az egyház mai tisztségviselői sem cselekedhetnek másként.

Vegyük fontolóra Mt 20:24-28 és 23:8 verseit! Mi következik ebből a hatalom gyakorlását illetően az egyház minden szintjén?

Mennyire állunk készen mások szolgálatára? Alaposan vizsgáljuk meg indítékainkat! Mit mondhatunk róluk a gyülekezetben végzett feladatunkra gondolva, bármilyen tisztet töltünk is be? Mérlegeljük, mit miért teszünk! Hogyan lehetne még inkább összhangba hozni indítékainkat az Igében kijelentett elvekkel?