Milyen világos ígéretet kap Jak 4:7 versében az, aki ellenáll az ördögnek? Hogyan lehet ellenállni egy nálunk jóval hatalmasabb erőnek (lásd még 5Móz 4:4)?

A keresztény nem gyámoltalan áldozat, kiszolgáltatva az ördög hatalmának (ugye látjuk, hogy miért olyan fontos tisztában lenni Sátán és a bukott angyalok valóságával?). Persze nem arra szólítja a hívőket az Ige, hogy szálljanak szembe az ördöggel, hanem inkább álljanak ellen neki. Az ellenállást kifejező görög szó itt az anthisztémi, ami azt jelenti, hogy „valaminek ellenállni”. A kereszténynek azt a magatartását jelöli ez a kifejezés, ami megfutamodásra készteti az ördögöt – amikor az ember maradéktalanul átadja magát Jézusnak, hiszen egyedül neki van hatalma elérni azt, hogy az ördög elfusson.

Tanulmányozzuk 1Pt 5:6-10 szakaszát! Milyen ígéretet kapnak a hívők azzal az ellenséggel szemben, akit pusztító oroszlánként mutat be az Írás? Péter szavai miként világítanak rá a Jakab által, az előbb idézett részben leírtak értelmére? Lásd még Ef 4:27; 6:11!

Péter éppen az üldöztetést szenvedő keresztényeket bátorította e szavakkal. Nyilván tudta, hogy az olvasói elleni üldözést a lappangó ősellenség, Sátán szítja. Az apostol biztatta a hívőket, hogy álljanak ellen az ördögnek. Itt Péter is használta az anthisztémi szót, mint ahogy Jakab tette, csak ő még hozzáfűzte azt is, hogy „erősek lévén”. Érzékeltette, az ördög elfut attól, aki sziklaszilárdan ellenáll támadásainak. A gyáva magatartás nem elegendő. Péter azonban tudta azt is, hogy még a határozott ellenállás esetében is eltarthat egy ideig a szenvedés, viszont a keresztényeket maga Isten teszi „tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakkᔠ(1Pt 5:10).

Csodálatos ígéreteket kaptunk itt, ám Isten soha nem mondta, hogy nem lesz részünk szenvedésben. Ugyan melyik keresztény ne ismerné a szenvedés valóságát? Néha úgy tűnik, hogy a szenvedés az ember sorsa. A szomorúság és fájdalom idején milyen döntő változást eredményez a hit?