Szomorú a lélek
és fáj a szív.
Szemem hány éjszakát
végigsírt?
– Csak múlnak
az évek, s nő a gyötrelem,
mert messze vagy tőlem,
nem vagy velem!
– Krisztus keresztjénél
tépjük egymás szívét:
mindenki a jobbik,
azt hiszi.
– Testvér! Nem vagy jó.
Én sem vagyok az.
Csak bűn van
és kegyelem van
annak, aki elhiszi.
Egy rövid út ez a földi élet.
Holnap leszünk-e még?
Ki tudja azt?
– Miért kell sírni,
mert nem vagy velem?
Mért kell zokogni,
mert tőlem messze vagy?!