Olvassuk el a következő verseket a heti leckénk (pontosabban az egész negyedévi tanulmány) összefüggésében! „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod” (5Móz 10:12-13)!
Hogyan foglalnánk össze e két vers lényegét? Mit mondanánk?
Melyik újszövetségi részre emlékeztetnek e versek? Miért olyan fontos hallgatni Mózes intésére?
Olvastuk, hogy mit „kíván” tőlünk Isten. Hogyan értsük ezt a hit általi megigazulás összefüggésében?
Az idézett részben főként a szívünkről, lelkünkről, szeretetünkről, Isten félelméről van szó – ezeket mind nehéz kívülről megítélni. E belsőnket érintő dolgok milyen külső megnyilvánulásairól olvastunk? Hogyan illeszkedik a külső és a belső közötti kapcsolat ahhoz, ahogy Jel 14:6-12 szakaszát értjük?
Mt 23:15 versében Jézus szigorú ítéletet mondott arról a „missziómunkáról”, amit a farizeusok és írástudók végeztek a pogányok között. Tehát amikor jó szándékkal igyekszünk eleget tenni a misszióparancsnak, állandóan gondolnunk kell 5Móz 10:12-13 verseinek mélységes igazságaira! Hiszen véletlenül sem akarjuk evangelizációinkkal „a gyehenna fiaivá” tenni az embereket!
Letöltés |