Találó megállapítás, hogy ha a kereszténység nem mutatkozik meg az egyes emberekben, egyáltalán nem mutatkozik meg, de ha a kereszténység hatása nem ér az egyénen túl, hatástalan marad. Ez is azt igazolja, hogy mennyire fontos az új tagokat beépíteni a hívők közösségébe. A tagok beépítésére is igaz, mint a bizonyságtétel és az evangelizáció kérdésében, hogy nem lehet csupán a közösség néhány tagjára bízni a feladatot. A tagok beépítése az egész gyülekezeti közösség felelőssége.

Milyen konkrét célt tűzött ki Pál az új tagok elé (Kol 1:28-29)?

A gyülekezet számára az a helyes cél, hogy a tagok elérjék a keresztény érettséget, felnőjenek Krisztus teljességéig (Ef 3:19). Éppen olyan fontos az új hívők lelki érettségéért munkálkodni, mint azért fáradozni, hogy elfogadják Krisztust és csatlakozzanak egyházához. Valójában a tagok beépítése biztosítja, hogy az evangelizációs erőfeszítések ne legyenek hiábavalók. Általában mindenfajta missziómunka kezdete előtt fel kell készíteni a gyülekezetet. Ekkor foglalkozunk a szállítás, a gyermekfelügyelet, a teremdiakónusok, imacsoportok és látogató csoportok megszervezésével. Pál apostol bizonyára azt akarná, hogy a gyülekezet a felkészülés során gondoljon az új tagok beépítésére is.

Melyik kérdést fontosabb feltenni és miért? Hogyan kapcsolódhatnak be az új tagok a gyülekezet életébe és programjaiba? Hogyan válhat az új hívők életének részévé a gyülekezet és hogyan segítheti a fejlődésüket? Vajon ez a két elv kapcsolódik egymáshoz? Ha igen, akkor hogyan?

Általában azt gondoljuk, hogy az utómunka, az új tag beépítése annak a feladata, aki őt Jézus Krisztushoz vezette. El kell azonban ismernünk, hogy Pál apostol képtelen lett volna folyamatosan lelkileg gondozni mindazokat, akik az ő szolgálata révén jutottak hitre. Nem ez a bibliai módszer. Az utómunka nem csupán egy-két kijelölt vezető feladata, hanem az egész gyülekezeté.

Kesergünk amiatt, hogy sokszor az új hívők belépnek a főbejáraton, majd később távoznak a hátsó ajtón. Ez örökös következményekkel járó tragédia.

Gondoljunk gyülekezetünk új tagjaira! Mit tehetünk mi – nem a lelkész, nem a gyülekezetvezető, hanem mi magunk –, hogy segítsünk nekik szilárdan megalapozódni a gyülekezet közösségében és tanításaiban?