A lelki ajándékok és a bizonyságtétel, evangelizáció kérdésköréről gondolkozva általában hajlamosak vagyunk csak az evangelizálás, a prédikálás és a tanítás ajándékaira figyelni. Nem minden ajándék kimondottan evangelizációs jellegű, ám ha az egyház testén belül szolgálnak vele, az evangélium hirdetésére mindegyik hatással lesz, csak eltérő mértékben.

Olvassuk el ismét ApCsel 6:1-4 verseit! Itt arról értesülünk, hogy egyesek a mai diakónusokéhoz hasonlítható feladatokat kaptak. Miért nem akarták a tanítványok ezt a munkát is végezni? Milyen elv fedezhető fel a háttérben?

Az újonnan megválasztott diakónusok segítették az őskeresztény gyülekezet evangelizációs programját, és így a tanítványok minden idejüket az evangélium hirdetésére, a prédikálásra szentelhették. Tehát, még ha általában nem is az evangelizáció frontvonalában való helytállásként tekintünk a diakónusok tevékenységére, a háttérben mindenképpen hatottak az evangélium hirdetésére ajándékukkal. Valószínű, hogy a szükségben lévő özvegyasszonyoknak nyújtott segítségük miatt az emberek készségesebben hallgatták az evangélium hirdetőit. Csak Isten a tudója, hogy mennyi jót végeztek e szerepkörükben! Az egyház működése szükségessé teszi, hogy vezetők irányítsák a szervezést és a pénzügyeket stb. Az Urat szolgálóknak azt meg kell érteniük, bármiféle szerepkörben is tevékenykedjenek, hogy egy csapat részei, és az egyház egészének evangelizációs előrehaladásához alapvetően fontos a hozzájárulásuk.

Mely lelki ajándékok mutatkoztak meg ApCsel 2:40-47 szakaszában? Milyen eredményre vezetett ez, nem csupán a bizonyságtétel, hanem a tanítvánnyá válás terén is? Milyen fontos tanulságot szűrhetünk le ebből magunknak?

ApCsel 2:47 versében a szaporította (Károli), ill. növelte (új prot. ford.) szavak a közösségbe való bekapcsolódást jelentik. Az új hívőkkel növekedett a gyülekezet, befogadták őket, gondoskodtak róluk. Ebből arra következtethetünk, hogy többek között jelen voltak az irányítás, vezetés, vendéglátás, pásztorolás és szolgálatok ajándékai. Jó példa ez arra, hogyan lehet az egyes ajándékokat az egész gyülekezet javára hasznosítani, támogatva mások missziós szolgálatát.

Gondoljunk a saját részünkre, szerepünkre, a gyülekezetben végzett szolgálatunkra! Hogyan illeszkedik a közösség egészének a küldetéséhez?