„Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól" (2Sám 22:3, új prot. ford.).

Hogyan utal ez a vers a menedékvárosok nyújtotta segítségre?

Milyen szempontból mondhatjuk, hogy olyan menedéket és oltalmat találunk Krisztusban, mint amilyet a menedékvárosokba menekülők találtak? Lásd Jn 8:10-11; Ef 1:7; Kol 1:14; Zsid 6:18!

„Isten régi népe számára kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára, amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja ki kezéből azt, aki hozzá járul bocsánatért. 'Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak' (Róm 8:1). '…erős vigasztalásunk legyen…, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk lévő reménységet' (Zsid 6:18). 'Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk' (Róm 8:34).

Aki a menedékvárosba menekült, nem késlekedhetett, a családját, foglalkozását el kellett hagynia. Nem volt ideje búcsút venni szeretteitől. Élete forgott kockán, és hogy elérje a biztonság helyét, minden egyéb érdeket ez egyetlen célért kellett feláldoznia. A fáradságot elfelejtette, a nehézségekkel nem törődött. A menekülő egy pillanatra sem merte lépteit lassítani, amíg a város kapuin belül nem volt" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 480–481. old.).

Ugyanakkor a párhuzam nem egészen pontos, mert Krisztus kereszten hozott áldozata alapján azt tartjuk, hogy az Úr azoknak is megbocsáthat, akik előre megfontolt szándékkal követtek el bűnt, akár gyilkosságot is.

Vajon úgy érezzük: nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy üdvözüljünk; bűneink túl nagyok ahhoz, hogy Isten elfogadhasson bennünket; méltatlanok vagyunk a bocsánatra? Ha így van, miért kell elfeledkezni érzéseinkről, ehelyett hittel kérni a Jézus által felajánlott megbocsátást, üdvösséget és elfogadást?