A Sittimben történt szörnyű pusztulás után az Úr még nem végzett a midiánitákkal, akiknek csábítása oly nagy szenvedést okozott népének. A történtek ítéletért kiáltottak. A midiánitáknak ez a csoportja teljesen átadta magát a bálványimádásnak, és minden azzal együtt járó gonoszságnak. Az emoreusokhoz hasonlóan ez a midiánita törzs is „betöltötte gonoszságának poharát" (Ellen G. White cikke, Review and Herald, 1893. május 2.). Az Úr elhatározta pusztulásukat.

Olvassuk el Mózes negyedik könyve 31. fejezetében a midiániták pusztulásának történetét! Milyen kegyetlen mozzanatok nehezítik e beszámoló megértését?

Valóban nehéz felfogni, miért kellett mindenkit megölni, beleértve a gyermekeket is. Egyszerűen csak bíznunk kell abban, amit Isten kinyilatkoztatott önmagáról Jézus Krisztus által, elfogadva, hogy vannak dolgok, amelyeket a mi szemszögünkből nézve nem értünk, mert Isten nem tárta fel azokat előttünk.

Sokakat különösen zavarnak 4Móz 31:13-18 versei, ami érthető is. Ám szem előtt kell tartanunk néhány dolgot. A midiánita nők közül sokan közvetlenül is részt vettek abban a csábításban, ami végül több ezer ember halálát okozta, így ők saját bűnük büntetését kapták. Mi a helyzet azonban a fiatal, még szűz lányokkal, akik valószínűleg ártatlanok voltak?

Vajon az Úr azt akarta volna, hogy magukra maradjanak? A gyámoltalan fiatal lányok egyedül maradtak, hiszen szüleik mind meghaltak, sőt a társadalom is megszűnt körülöttük. Mi történhetett volna velük az akkori kegyetlen, veszélyes világban? Az izraelita táborba kerülve nemcsak megmenekültek azoktól a veszélyektől, amelyek magukra maradva leselkedtek volna rájuk, de az izraeliták jól is bántak velük, hiszen törvényeik megkívánták ezt.

Olvassuk el 5Móz 21:10-14 verseit! Hogyan segít jobban megértenünk, mi történt a lányokkal, akiket fogolyként vittek el az izraeliták?