Csaknem negyven évvel korábban Izráel ugyanezen a területen már megpróbálta megtámadni a kanaánitákat, de csúfos vereséget szenvedett (4Móz 14:40-45). Az a nemzedék már kihalt a negyvenéves pusztai vándorlás során, az új pedig felkészült arra, hogy folytassa az elődeik által abbahagyott harcot.

4Móz 21:10-33 versei szerint mi a különbség aközött, ahogyan az izraeliták Szíhon királyhoz ill. Og királyhoz viszonyultak, amikor területüket megközelítették?

„Ezeket a Kánaán határain élő népeket megkímélte volna az Úr, ha nem helyezkednek szembe szavával, és nem kísérlik akadályozni Izráel előrenyomulását… Az emoreusok bálványimádók voltak, akik gonoszságukkal az életüket már eljátszották. Isten négyszáz évig mégis megkímélte őket… Isten mindazon csodái, amelyekkel Izráelt kihozta Egyiptomból, ismeretesek voltak előttük. Isten elegendő bizonyítékot adott nekik" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 403. old.).

Figyeljük meg, mennyire más volt Izráel haditerve a két királysággal szemben! Ami Og földjét illeti, nem kérték, hogy békésen átvonulhassanak rajta. Éppen ellenkezőleg! Az Úr kiűzte a királyt és seregeit városaikból, amelyek „magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal" voltak megerősítve (5Móz 3:5). A Mózes által adott isteni vezetést követve és ígéreteiben bízva Izráel képes volt teljesen legyőzni a harcmezőn a védvonalaiktól eltávolított Og királyt és emoreus seregét.

Izráel dalban is megörökítette a Jordánon túli vidéken élő emoreus királyok, Szíhon és Og elleni győzelmeket (Zsolt 135:10-12; 136:18-26), és e történetek fennmaradtak a nemzet krónikáiban is (Bír 11:18-22).

Negyven év elteltével Izráel népe végül belépett az Ígéret Földjére. Mennyi időt elvesztegettek hitetlenségük és bizalmatlanságuk miatt, holott Isten végig bizonyságát adta annak, hogy vezeti őket! Mennyi értékes időt hagyunk veszni mi is, amikor nem lépünk hittel előre?! A sok halogatás helyett hogyan tanulhatnánk meg jobban bízni Isten ígéreteiben, majd az ígéretek alapján cselekedni?